RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája Szerkeszti: Szász Attila

2 december. 17., hétfő IX. évfolyam, 2104. szám

Markó Béla szövetségi elnöknek december 15-én, a Marosvásárhelyen tartott SZKT ülésén elhangzott beszéde

„Tető ez is…”

(rövid politikai helyzetelemzés 2001 decemberében)

Kétségtelen, hogy a 2001-es esztendő politikai elemzésébe több irányból lehetne belevágni.

Megpróbálhatnánk például az RMDSZ számunkra eleddig előzménytelen vállalkozását, a kormánynak a parlamentből való támogatását úgy értelmezni, hogy ez a kint se, bent se, avagy kint is, bent is állapot nem csupán politikai, hanem egész közösségi létünket is jellemezte. Elmondhatnánk azt is, hogy a beleszólásnak és a kívülmaradásnak ez a sajátos elegye már-már egy alapvető kisebbség-filozófiai igazságot mutatott meg nekünk, egy olyan létbölcseletet, amely minden kisebbségbe taszított közösség gondolkodásmódját jellemzi.

Ugyanúgy megkísérelhetnénk ezt az évezredkezdő tizenkét hónapot a mindközönségesen „státustörvénynek” nevezett magyarországi jogszabály felől megközelíteni, amely viszont nemcsak a mi számunkra előzménytelen, hanem dacára annak, hogy más országokban is vannak többé-kevésbé hasonló rendelkezések, valóban nemzetpolitikai újdonság az egész térségben. Rendkívül érdekes az is, hogy ebben az elemzési kísérletben is a kint se, bent se, avagy kint is, bent is állapotról kellene elmélkednünk, persze egészen más hangsúlyokkal, és valószínűleg teljesen eltérő érzelmekkel is.

Érzelmi szempontból nincsen szó tehát a két megközelítés szimmetriájáról. Ám racionálisan mérlegelve azt kell mondanom, hogy bármelyik fővárosból is nézzük ezt az évet: ez bizony számunkra az itt is, ott is, avagy a se itt, se ott esztendeje is lehetne. Optimisták szerint itt is, ott is előrehaladtunk, pesszimisták szerint sehol sem voltunk jelen igazán.

Azt javasolom tehát, tegyünk le arról, hogy Bukarestből vagy Budapestről nézzünk vissza önmagunkra, és szemléljük ezt a közelmúltat onnan, ahol vagyunk: Marosvásárhelyről, illetve Erdély bármely régiójából, ahol élünk. Tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni ez az én javaslatom, mert innen esetleg másképpen látszanak ugyanazok a jogszabályok, mint máshonnan, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy innen sem látszanak egyformán. A mi optikánk is sokszínű optika, de ez legalább a mi sokszínűségünk. A mi elemzésünk is dilemmatikus, de ez legalább a mi dilemmánk.

Én tehát nem kínálhatok mást Önöknek, mint egy marosvásárhelyi elemzést, akár a kormánypárttal kötött megállapodásról, akár a státustörvényről legyen szó. Nekünk ez a szemlélet adatott, ezt mással felcserélni nem is tudjuk, nem is akarjuk. „Tető ez is, bár nem fúródik égbe”, ahogy mondta egykor az erdélyi költő.

Nos, rá kellett jönnöm természetesen, hogy erről a Mont Blancok-hoz vagy Mount Everestekhez nem nagyon mérhető tetőről is kétféle konklúzióra vezethet a legtárgyilagosabb körbetekintés is. Nem rosszindulatról vagy jóindulatról, nem butaságról vagy bölcsességről, nem szűklátókörűségről vagy messze néző képességről van szó akkor, amikor másképpen értékelünk politikai állásfoglalásokat és cselekedeteket, hanem jó esetben kétféle koncepcióról, rossz esetben arról, hogy egyik vagy másik fejben nem koncepció van, hanem zavar.

Ha megengedik, röviden felvázolom, mire is gondolok, amikor például a kormánypárttal kötött megállapodásunkat, pontosabban a megállapodás következményeit osztályozni tudom elégségessel vagy elégtelennel is, attól függően, hogy milyen koncepciót vallok a magaménak.

Itt van például az integráció kérdése! Mindmáig létezik egy vita, ha többnyire burkoltan vagy csak félszavakban is, arról, hogy jó-e nekünk a gyors integráció, illetve hogy pontosan mi is a jó nekünk az integrációban.

Egy bizonyos koncepcióban az integráció akkor jó nekünk, ha ez rákényszeríti Romániát, hogy még azelőtt teljes egészében rendezze a magyarság helyzetét. Vagyis nem az a fontos, hogy utána mi történik, hanem hogy azelőtt megtörténnek-e bizonyos intézkedések. Aki vegytisztán ezt a koncepciót vallja, nem foglalkozik azzal, hogy a NATO-ban vagy az Európai Unióban az egész Romániának és ezen belül nekünk magyaroknak miként változik a helyzetünk, hanem az integrációt kizárólagosan eszköznek tekinti, és azt gondolja, hogy az így is, úgy is be fog következni, tehát nem a mi dolgunk siettetni ezt, nekünk minél többet ki kell csikarni még azelőtt, mert utána már ez nem lesz lehetséges.

Ezzel homlokegyenest ellenkezik az a koncepció, amely célként fogja fel az integrációt, és azt gondolja, hogy lehetőleg mindent meg kell tenni a mielőbbi belépésért, mert egyrészt bent sokkal több eszközünk lesz a rendezésre, másrészt pedig ha Románia netán elkésik és véglegesen kimarad, akkor ez a mi számunkra drámai következményekkel jár. Ebben a koncepcióban, persze, benne van az a meggyőződés is, hogy ez, mármint a teljes kimaradás, valóban lehetséges, és mindenképpen el kell kerülni.

Sarkítok, ugye? Igen, sarkítok, hiszen én magam is egyszerre tekintem az RMDSZ politikájában eszköznek és célnak az integrációt, és ez így helyes, mert nem önmagában a bentlét a legfontosabb, hanem az, hogy az ország megváltozzék, ám ez hosszútávon csak odabent lesz lehetséges. Éppen ezért, nem tagadom, alapjában véve a gyors integráció híve vagyok, mert aggasztanak az esetleges világpolitikai változások. Gondoljunk csak arra, hogy milyen azelőtt elképzelhetetlen változásokat eredményezett például a tragikus szeptember 11-e. A jövő sohasem alternatíva-nélküli, a jövő mindig többesélyes, ezt semmilyen szempontból nem szabadna elfelejtenünk.

De miért éppen az integráció kapcsán próbálom érzékeltetni a koncepciós különbségeket? Egyrészt azért, mert tagadhatatlanul ez a meghatározó folyamat ma a volt kommunista országok többségében, másrészt pedig itt érhetők tetten legkönnyebben az elvi nézetkülönbségek vagy a koncepciós zavarok.

Eszerint a politikai stabilitást, amelyet ebben az évben kétségtelenül sikerült érvényesíteni Romániában, lehet integrációs értékként szemlélni, lehet közömbösen viszonyulni hozzá, vagy lehet akár egy rossz mozdulatlanság jelének is tekinteni. Az RMDSZ kétségtelenül alapvető tényezője, sőt, garanciája volt ennek a politikai stabilitásnak, és minden valószínűség szerint a kormánypárt után a második legfontosabb politikai erő voltunk ebben az időszakban. Ám ezt ezek szerint szintén lehet eredménynek tekinteni, lehet közömbösen viszonyulni hozzá, és egy másik koncepcióban lehet akár károsnak is tartani.

Ennek a stabilitásnak fontos következménye Románia vízummentessége 2002. január 1-jétől. Ezért mi szót emeltünk Európában, cselekedtünk érte itthon is, és véleményem szerint elég nagy részben a mi érdemünk is, a kormánypárttal való együttműködésünk következménye is. Igen ám, de nem biztos, hogy ezt mindannyian ugyanúgy értékeljük. Azt mindannyian ugyanúgy elismerjük, hogy ez az egyes magyar ember szempontjából nagyon fontos, és hogy a nyugatra utazni akaró magyar fiatal most már meggondolja magát, és nem akar kitelepülni azért, hogy vízum nélkül, szabadon járhasson-kelhessen a világban, de a közösség érdekei szempontjából esetleg mindezt különbözőképpen ítéljük meg. Még egy integrációs lépés, mondhatná valaki, amiért semmit sem kaptunk cserében. Így van, a példa rendkívül beszédes: azért, hogy támogattuk a vízummentességet, semmi mást nem kaptunk cserében, csak magát a vízummentességet.

Szándékosan egyszerűsítek természetesen, hiszen végül is a Romániának nyújtott integrációs támogatás, egyes integrációs kritériumok teljesítését is eredményezi a számunkra, és az eredmények között ott vannak a nyelvhasználati vagy oktatási rendelkezések is, ám alapjában véve mégis fel lehet fogni úgy, ahogy próbáltam megfogalmazni: vízummentességet a vízummentességért.

Mindaddig amíg a koncepciós vitákat le nem folytatjuk, és nem jutunk egy elvre mindannyian, addig az, amit egyikünk eredménynek mond, a másiknak semmit sem fog jelenteni, vagy rosszabb esetben kudarcnak fog tűnni.

Pedig most jó lenne elővenni a tavalyi választási programunkat is, és nem csak a kormánypárttal kötött megállapodást. Jó lenne ránézni arra a tavalyi választási plakátra, amelyen azt írja: Vízum nélkül Európába! Jó lenne rájönni, hogy azóta is ezt a választási programot próbáljuk teljesíteni, hozzá igazodunk akár integrációs, akár nemzeti, akár régiófejlesztési célokról legyen szó. Sokkal lassabban haladtunk, mint kellett volna, ez így igaz. De mi nem áltattuk a magyarságot, mi éltetni próbáltuk ezt a közösséget, éltetni benne a reményt, még ha időnként apró lépésekkel is! Íme, szívesen felkínálok egy szójátékot bárkinek: áltatni vagy éltetni? Talán ez itt a kérdés! Folytassuk le végre, tisztelt kollégák, itt az SZKT-ban és mindenütt közéleti fórumainkon azt a rég halasztódó koncepciós vitát!

Bízom abban, hogy a többség megérti szempontjaimat. Hiszem, hogy az Önök többsége velem együtt elégtétellel fogadja azt az 1002 magyar helységnevet, amelyek Románia Hivatalos Közlönyében megjelentek. Meggyőződésem, hogy a még mindig hiányzó 60-70 helységnév, amelyeket utólag pótolni fogunk, nem árnyékolja be azt a jó érzést, hogy miután a nyolcvanas évek második felében a sajtóban nem írhattuk le a magyar helységneveket, és kincses városként, a Bolyaiak városaként, a Cenk alatti városként vagy a Pece parti Párizsként aposztrofáltuk a városainkat, és nekem például egy versemből a cenzor kigyomlálta az olyan elrettentő szavakat, mint Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós, most több mint ezer helységnév kötelező feltüntetésére konkrét utasítás született, akárcsak az anyanyelvű házassági szertartásra is. Tudom, hogy többségünk eredménynek tekinti a Sapientia magánegyetem engedélyezését is, a Hargita, Kovászna és Maros megyében már tulajdonba visszajuttatott körülbelül százezer hektárnyi erdőt, vagy a marosvásárhelyi és a kolozsvári magyar rádióadások bővítését is.

Áltatás-e mindez, avagy éltetés? Tudatában vagyok, hogy nem ugyanazt a választ adjuk mindannyian erre a kérdésre. Ez nem morális probléma, ez túl van az ilyen-olyan obstrukciókon és az RMDSZ-ben is meg-megjelenő hatalmi harcokon, ez politikai véleménykülönbség, ez stratégiai nézetütközés miközöttünk.

Erről kellene beszélnünk. Ehhez képest ugyanis még talán az is mellékes, hogy kötünk-e újabb megállapodást a kormánypárttal vagy nem kötünk. A mérleg egyébként is billeg. Én együttműködés-párti vagyok, párbeszéd-párti és politikai-stabilitás-párti, de nem minden áron, illetve nem minden feltétel nélkül. Mert az eredményekben ugyan valószínűleg nem mindannyian értünk egyet, de a kudarcokban, gondolom, igen. A tankönyv-üldözés, a csángó-zaklatás, a belügyminiszter Erdély-programja, a titkosszolgálati jelentés Hargita és Kovászna megyéről, mindez egy magyarellenes kampánnyá állt össze. Legutóbb ugyan a miniszterelnök elhatárolta magát a székely megyék elleni provokatív támadásoktól, és ezt az elhatárolódást mi méltányoljuk, de ezzel szerintem még nem oldódott meg egyszer s mindenkorra ez a konfliktus, és egy új megállapodáshoz arra is garanciák kellenének, hogy az ilyesmi nem ismétlődik meg semmilyen formában. Kudarc mostanáig az egyházi ingatlanok helyzetének teljes megoldatlansága, kudarc, hogy ismét zászló- és himnuszügyben kell hadakoznunk.

Vannak hát eredmények, amelyeket nem egyformán látunk, és vannak sikertelenségek, amelyeket mindannyian annak tartunk, még ha nem is egyformán értelmezzük őket.

Én ugyanis azt gondolom, hogy amiként minálunk is koncepciók ütköznek, másoknál is így van ez. Az RMDSZ ma együttműködési stratégiát követ, függetlenül attól, hogy van-e éppen megállapodása egy román párttal vagy nincsen. Ezzel szemben van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, és csak a politikai – vagy akár más természetű ütközést – látja célravezetőnek.

Nem véletlen, hogy közéletünkben aggasztóan megszaporodott a konfrontációs beszédmód, az ökölrázós retorika. Ez figyelmeztetés nekünk is, de a figyelmeztetést úgy kell megszívlelni, hogy próbáljuk az okokat megkeresni. Az egyik ok mindenképpen a nem csillapuló agresszív román nacionalizmus, de emellett még számolni kell a szociális elégedetlenséggel, a biztos jövőkép hiányával, sőt, a térség integráció-előtti – bizonyos értelemben: kapuzárás előtti – identitás-zavaraival is.

Tény, hogy ma stratégiák ütköznek a magyar közösségben, és erre jó lenne odafigyelni, és nem szőnyeg alá seperni. Viszont utána sem mehetünk rossz tendenciáknak, ha nem értünk egyet velük.

Az én koncepcióm, nem tagadom, alapvetően az és-és elvén, az együttműködés elvén, a kölcsönösség elvén alapul. Nem kívánom, hogy más is szeresse az én március 15-émet, de azt elvárom, hogy tiszteljék az ünnepemet, attól függetlenül, hogy jól tudom, a románok másképpen látják ezt, és rövid távon nem nagyon van esély, hogy meggyőzzem őket az igazamról. Cserében viszont én is elfogadom az ő december 1-jei ünnepüket, amely egyébként az ország hivatalos ünnepe is, de a románoknak is tudniuk kell, hogy én másképpen látom ezt. Ők elfogadták, hogy ünnep március 15, én elfogadom, hogy ünnep december 1, bár alapvető kérdésekben nem értünk egyet.

Ez kétségkívül egy együttműködési stratégia. Az utcára kivitt gyászszalag ötlete, tisztelt kollégák, egy másfajta stratégiára, egy konfrontációs stratégiára vall. Ez a stratégia arról szól, hogy nem érdekel, hagytak-e engem ünnepelni március 15-én, mert az így is, úgy is az én igazságom marad, viszont a ti igazságotokat nem vagyok hajlandó tiszteletben tartani. Olvastam különböző állásfoglalásokat, mindenféle hivatkozást az érzelmekre, ami egyébként nagyon fontos, csakhogy senki sem állította, hogy másképpen érzünk. Legfeljebb másképpen cselekszünk. Másfajta stratégiákat követünk.

Nekem ma úgy tűnik, hogy az egyik az egymásmellettiség stratégiája, a másik pedig az összeütközés stratégiája. Az egyik: és-és. A másik: vagy-vagy. Még az sem igaz, hogy mindig, minden esetben az egymásmellettiség, az együttműködés stratégiája a helyes. Ma viszont én ezt tartom helyesnek, egyszerűen azért, mert ez látszik célravezetőnek, ezzel lehet a végsőkig leszegényedett szülőföldet a nyomorból talán kiemelni, a fiatal nemzedéket itt tartani. Az én elképzelésem szerint ennek a stratégiának fontos része a státustörvény, de nem maga a státustörvény a stratégia. Ezt szeretném világosan kimondani, akár tetszik egyeseknek, akár nem. A státustörvényt jónak tartjuk, alkalmazásának előkészítését vállaltuk és vállalni fogjuk. Azt gondolom, hogy ezutáni román fogadtatása, a róla való esetleges megegyezés a román és a magyar kormány között nagyon jelentősen befolyásolja, hogy januárban egyáltalán meglesz-e a politikai háttere egy újabb megállapodásról való döntésnek, ami természetesen távolról sem csak ettől fog függeni.

Együttműködési stratégiát lehet követni anélkül is, hogy szövetségre lépnénk a kormánypárttal, ilyen stratégiát követtünk 1996 előtt is szerintem, fejtegetésemnek tehát nem az a célja, hogy mindenképpen megelőlegezzen egy bizonyos döntést. Addig még hosszú az út!

Célom most az volt, hogy egyértelműen elmondjam: a koncepciós elemzéseket el kell végezni, mert egyébként hiába leltározzuk az eredményeket és kudarcokat, úgyis másképpen fogjuk értékelni őket.

A Metro Media Transilvania közzétett az etnikumközi kapcsolatokról egy novemberi közvélemény-kutatást, amelynek mindenképpen hitelt kell adnom, mert a különböző kérdőívek válaszai hitelesítik egymást. Többek közt a kormányban való négyéves részvételünket is eléggé tárgyilagosan értékelik a válaszoló magyarok. Nos, arra a kérdésre, hogy jövő vasárnapi választások esetén hogyan szavaznának, a megkérdezett erdélyi románok közül csak 38% biztos pártválasztó, 62% nem válaszol, nem tudja vagy bizonytalan. A megkérdezett romániai magyarok 68%-a biztos pártválasztó, és csak 32% nem válaszol, nem tudja vagy bizonytalan. A biztos pártválasztóknak több mint 91%-a az RMDSZ-re szavazna. Ezek szerint ma még nem sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy nem kell az RMDSZ-t támogatni, és minden ellenkező híresztelés dacára a saját közösségünk támogat minket. Nem azt mondtam, hogy mindenki maradéktalanul elégedett mindennel. Azt mondtam, hogy ez a közösség most az RMDSZ mellett áll. Ezt tudnunk kell, ezt tudniuk kell a román politikai pártoknak is akkor, amikor tárgyalnak velünk.

Viszont ezt a támogatást meg is kell tartani, ennek érdekében cselekedni kell a továbbiakban is: megfontoltan, határozottan és következetesen.

És kérem, ne feledjék, mi most Erdélyből vizsgáljuk önnön létünket, nem máshonnan. Végül pedig befejezném a Tompa László idézetet, amelyet elkezdtem:

„Tető ez is! bár nem fúródik égbe,

S nem burkolózik ködbe kényesen.

De szilárd pont, a föld egy kis vidéke.

Honnan, amíg lát: tisztán lát a szem.”

Marosvásárhely, 2001. december 15.

Markó Béla

*** Az SZKT Marosvásárhelyen elfogadott nyilatkozatai

Nyilatkozat

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulásától kezdve magáénak vallotta és következetesen vállalja ezután is a moldvai csángómagyarság törekvéseit, támogatja politikai és jogi küzdelmét, amelyet önazonosságának megőrzéséért, anyanyelvének mind az oktatásban, mind az egyházban való szabad gyakorlásáért folytat.

Románia Alkotmánya és hatályos törvényei kimondják, hogy minden állampolgárnak joga van az anyanyelvű oktatáshoz. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által is megerősített 1521/2001-es Ajánlás a romániai csángómagyarság alapvető emberi-, állampolgári- és egyszersmind etnikai jogainak maradéktalan szavatolását szorgalmazza a román kormánynál, beleértve az anyanyelv szabad használatát, az identitás megtartását, a kulturális és nyelvi sajátosságok megőrzését. Éppen ezért felháborító az a sorozatos zaklatás, amelyet egyes román hatóságok folytatnak azon moldvai csángók ellen, akik gyermekeik számára a magyar nyelv oktatását kérik, illetve azon oktatók ellen, akik megpróbálják azt lehetővé tenni.

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa és Egyeztető Tanácsa a leghatározottabban elítéli ezt a jogsértést és minden törvényes eszközt megragad ezután is, hogy a magukat magyaroknak valló csángók jogait érvényre juttassa.

Az SZKT és a SZET felszólítja a román kormányt, alkalmazza a hatályos tanügyi törvényt, és késedelem nélkül intézkedjék azért, hogy a moldovai csángó-magyarok is állami tanintézetekben tanulhassanak anyanyelvükön, valamint zaklatásoktól mentesen gyakorolhassák, ápolhassák hagyományaikat érdekképviseleti-, civil- és szakmai szervezeteik égisze alatt.

Az SZKT és a SZET ugyanakkor felkéri az illetékes római katolikus egyházi Főhatóságot, hogy mielőbb járuljon hozzá ahhoz, hogy Moldvában is magyarul hallgathassák a szentmisét azok, akik ezt igénylik.

Marosvásárhely, 2001. december 15.

Elfogadta a Szövetségi Képviselők Tanácsa

és a Szövetségi Egyezető tanács együttes ülése

NYILATKOZAT

Nemrégiben a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke, a bizottság néhány tagjának részvételével, sajtótájékoztatót tartott, amelyen a testület állítólagos jelentését mutatták be, amely teljes egészében ellentmond annak, amit felelős román politikusok itthon és külföldön hivatalos álláspontként addig és azóta is hirdettek illetve hirdetnek. A Kovászna, Hargita és részben Maros megyéről szóló, a parlamenti eljárási szabályokat megszegő fogalmazvány, mely tulajdonképpen nemzeti elnyomásra és a más etnikumok elleni gyűlöletre uszít, tényekkel alá nem támasztott rágalmak sorozata. Ezt a példátlan támadást többek közt azért sem tekinthetjük elszigetelt esetnek, mert jól beilleszkedik az utóbbi időszakban tapasztalt hasonló megnyilatkozások sorába.

Sajnálattal kell megállapítanunk ugyanakkor, hogy a magyarellenes kampány a demokratikus ellenzék pártjaiban is támogatókra talált.

Az RMDSZ támogatásával elfogadott reformintézkedések, a tulajdonviszonyokat rendező jogszabályok, a helyi közigazgatás reformjának folytatása, a kisebbségek jogállásával kapcsolatos kormányzati intézkedések, legutóbb pedig a vízumkötelesség eltörlése beilleszkednek Románia integrációs törekvéseibe.

Mindezeket az eredményeket veszélyeztetik a fent említett felelőtlen nyilatkozatok.

Az ország integrációs esélyeit kihasználni csak következetes politikai vonalvezetéssel és félreérthetetlen európai irányultsággal lehetséges, erre pedig nem alkalmas az olyan kétarcú politika, amely nem képes féken tartani saját visszahúzó erőit.

Bíztatónak tartjuk, hogy magas tisztségeket betöltő román politikusok marasztalták el e diverzáns, felelőtlen nyilatkozatáradatot. Továbbra is határozott állásfoglalást várunk el minden felelős politikai erőtől, egyértelmű jelzést az egész társadalom számára, hogy a hosszú évtizedeken át gyakorolt asszimilációs hatalmi politikának vége szakadt Romániában. A nyilatkozatokon túlmenően pedig felelős politikai cselekvést is várunk. A külföldön nyomtatott könyvek betiltásáról szóló átirat hatályon kívül helyezését, Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő bizottság egy valós tényeken alapuló jelentésnek szabályszerű megvitatását, és amennyiben az szükségesnek mutatkozik, a vétkesek felelősségre vonását.

Marosvásárhely, 2001. december 15.

Elfogadta a Szövetségi Képviselők Tanácsa

és a Szövetségi Egyezető tanács együttes ülése

NYILATKOZAT

A Szövetségi Képviselők Tanácsa és a Szövetségi Egyeztető Tanács üdvözli A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény elfogadását. A 2002. január 1-jével hatályba lépő törvény hozzájárulhat a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok nemzeti önazonosságának megőrzéséhez, megszilárdulásához, szülőföldjükön való megmaradásukhoz és gyarapodásukhoz .

Üdvözöljük a törvény alkalmazását Felügyelő Országos és Területi Testületek megalakulását, amelyekben a történelmi magyar egyházak, civiltársadalmi szervezetek és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselői vesznek részt. Az Országos Felügyelő Testület által elfogadott határozatok hozzájárulnak az alkalmazási folyamat kereteinek kialakításához. Ezek értelmében szövetségünk a területi szervezetekre támaszkodva, az egyházak és civiltársadalmi szervezetek bevonásával tesz eleget a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos feladatoknak.

Üdvözöljük az RMDSZ vezetőségének mind a román, mind a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásait, amelyeknek célja, hogy a romániai magyar közösség is igénybe vehesse a 2002. január 1-jétől hatályba lépő törvény által nyújtott kedvezményeket.

Az SZKT és a SZET reményét fejezi ki, hogy a Román kormány részéről az utóbbi időben tapasztalt megegyezési szándék nyomán, a két kormány közötti egyeztetések eredményeként mihamarabb kedvező megállapodás születik a törvényt illető vitás kérdésekben.

Marosvásárhely, 2001. december 15.

Elfogadta a Szövetségi Képviselők Tanácsa

és a Szövetségi Egyezető tanács együttes ülése

A Hymnus román nyelvű fordítása

Fordította: Constantin Olariu

Imn

Din furtunoasele secole ale poporului maghiar

Doamne, binecuvinteaza

Pe maghiar, da-i voie buna,

Si belsug, si-i sta de paza

Ca pe dusman sa-l rapuna.

Celui mai lovit de soarta

Adu-i zile mai frumoase,

Prea si-a ispasit desarta

Viata-n chinuri dureroase!

Tu, purtatu-ne-ai strabunii

Peste sfinte culmi Carpate,

Patrie ne-ai dat cununii

De izbinzi insingerate

Si pe unde curg la vale

Tisa, Dunarea-argintie,

Inflori-n cimpii domoale

A lui Árpád semintie.

Am atins sesuri cumane

Unduind de spice coapte

Si nectaruri diafane

Ai prelins prin vii in noapte.

Ne-ai infipt ades drapelul

Peste otomane gloate,

Matei-Crai duse rezbelul

La Viena, sub cetate.

Pentru-a noastre vechi pacate

Ai strins, Doamne, suparare

Si cu fulgerele-ti toate

Ne-ai lovit fara-ndurare:

Ai trimes mongole hoarde,

Cu sageti sa ne loveasca,

Apoi jug osman, si soarte

De robie grea, turceasca.

O, ce-adesea rasunara

Imne de triumf osmane

Peste soarta noastra-amara,

Peste-a oaselor gorgane!

Si ce des fiul si-aflase,

Tara mea, un scut in Tine,

Ori din pricina odraslei

I-ai fost urna-n vremi haine!

Haituit, fugea sarmanul

Urmarit de spada-fiara,

Nu-si afla, precum orfanul,

Casa-n propria lui tara.

Suie-n munti, coboara-n vale,

Cu amar adinc si teama,

Ploi de singe, foc si jale

Il lovesc si-l fac sa geama.

Azi ruini: cindva cetate;

Ris cindva si veselie –

Plins si jale se abate

Azi, in loc de bucurie.

Si, vai, moartea cind coseste

Libertatea nu da-n floare,

Curg din ochi de rob muteste

Lacrimi de orfan, amare!

Doamne, de maghiar te-ndura,

Apara-l de cele rele,

Ocroteste-l cu caldura

Prin oceane de durere.

Celui mult lovit de soarte

Adu-i ani de bucurie,

Prea si-a ispasit prin moarte

Cite-au fost si-or sa mai fie!

Cseke, 22 ianuarie 1823.

Marosvásárhelyen ülésezett a TEKT

*** Tizenkilenc területi elnök részvételével került sor 2001. december 14-én Marosvásárhelyen a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésére. A tanácskozáson jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Nagy Zsolt és Szép Gyula ügyvezető alelnökök, Barta Margit gazdasági igazgató, valamint az Országos Ellenőrző Bizottság tagjai. Az ülés napirendjén A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alkalmazásával kapcsolatos kérdések megbeszélése, valamint a Szövetség 2002-es évi költségvetés tervezetének áttekintése szerepelt. A szövetségi elnök beszámolt a státustörvénnyel kapcsolatos fejleményekről, míg Nagy Zsolt a Határon Túli Magyarok Hivatalában folytatott tárgyalásokról tájékoztatott. A területi elnökök átfogó képet adtak a törvény alkalmazására vonatkozó országos szintű előkészületekről.

A balkáni multikulturalitásról és diverzitásról Athénban

*** Az RMDSZ képviselőházi frakciójának két hölgytagja, Böndi Gyöngyike máramarosi és Pataki Júlia bukaresti képviselők december 14–17 között részt vettek a WIN Balkans Network regionális szervezet alakuló ülésén, mely Athénban zajlott. A Dél-Kelet Európai Stabilitási Paktum 1-es számú munkacsoportjának égisze alatt megalakult szervezet a térség hölgy politikusait kívánja egyesíteni, annak érdekében, hogy együttes erővel pozitív irányba befolyásolják a régión belüli történéseket. Az alakuló ülés fő témája a balkáni multikulturalitás és diverzitás felismerése, elfogadása és kihasználása volt. A résztvevők között élénk érdeklődést keltett a téma, s hasznos tapasztalatcserére kerül sor.

Önkormányzati képzés – „Udvarhelyszék jövőjéért”

*** 2001. december 15–16. között Parajdon került sor a székelyudvarhelyi MADISZ szervezésében az Udvarhelyszék jövőjéért önkormányzati képzés második előadássorozatára. A képzésen mintegy 15 fiatal önkormányzati képviselő és politika iránt érdeklődő fiatal vett részt. 15-én Benedek Csaba, a Román Parlament Ipar és szolgáltatások szakbizottságának munkatársa a román szociális fejlesztési alap támogatási rendszeréről tájékoztatta a jelenlévőket. Ezt követően Kovács Péter, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének előadója Hogyan tartsunk előadást? című bemutatása hangzott el, majd Porcsalmi Bálint ifjúsági előadó a kampányszervezés alapjairól beszélt. December 16-án Horváth Réka és Veress Emőd, az Ügyvezető Elnökség előadói az Európai Unió támogatási programjairól, valamint helyi tanácsi határozatok írásáról beszéltek. A képzés befejezéseként a résztvevők a kamera előtti viselkedést gyakorolhatták Kovács Péter irányításával.