RMDSZ TÁJÉKOZTATÓ

 

 

Kiadja az RMDSZ Sajtóirodája                                         Szerkeszti: K. Bodor András

1999. október 6., szerda VII. évfolyam, 1573. szám

 

 

1. Markó Béla szövetségi elnök beszéde az aradi megemlékezô rendezvényen
2. Garda Dezsô Hargita megyei RMDSZ-képviselô napirend elôtti felszólalása az aradi 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulója alkalmából
3. Ráduly Róbert felszólalása a kis- és közepes

vállalatokkal kapcsolatos egyszerû indítvány képviselôházi vitájában

 

1. Markó Béla szövetségi elnök beszéde az aradi megemlékezô rendezvényen

 

Tisztelt emlékezô közönség,

tisztelt vendégek,

tisztelt aradiak!

 

A mindenkori emberiség soha be nem teljesülô álma az idôutazás. Elôreszaladni a jövôbe, hogy lássuk mi lesz velünk, és mi lesz utódainkkal, vagy visszatérni a múltba, hogy végre saját szemünkkel megbizonyosodhassunk arról, amirôl csak a krónikák beszélnek: kedvenc témája ez minden forgatókönyvírónak. Fizikailag lehetetlen az idôben elôre-hátra utazni, viszont képzeletben lehetséges az ilyen utazás, és azt hiszem, éppen ez a célja annak, hogy mi itt évrôl évre összegyûlünk október 6-án. Tizenhárom mártír tábornok szellemének megidézésére gyûltünk össze ma, hogy legalább egy pillanatra közöttünk legyen az idén is Kiss Ernô, Damjanich, Aulich, Poeltenberg és a többiek. Itt vannak, íme, láthatatlanul, itt vannak ma és mindörökké, nézik a jövendôt, nézik, hogy milyen világ lett abból, amit megálmodtak. Itt járkálnak közöttünk mind, akik értünk haltak, figyelik, hogy milyenek vagyunk, itt van valahol mind a tizenhárom, kérdezik, hogy volt-e értelme az áldozatnak, másfélszáz esztendô múltán mi lett abból, amit elképzeltek.

Hát vajon ilyen lenne a világszabadság? – néznek szét álmélkodva. Hát vajon ilyen lenne a testvériség és az egyenlôség? – kérdezik egymástól. Itt járkál közöttünk Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos, Nagy-Sándor József és Török Ignác, itt vannak a többiek is, és csodálkoznak, hogy ez a jövô még mindig olyan, mint a múlt.

Bizony: ez a jövô még mindig olyan, mint a múlt! A világszabadság még várat magára, a testvériség még várat magára, és az egyenlôség is várat magára.

Hát ezért adtuk az életünket? – néz egymásra döbbenten a tizenhárom bátor férfiú. Hiszen itt még ugyanúgy egymásnak lehet ugratni a nemzeteket, itt még százötven év múltán is hamar szárba szökken a gyûlölet, és az is elegendô ok erre, ha valaki más nyelvet beszél, vagy másképpen gondolkodik. Íme, ezekben a napokban is, itt Aradon, de az országban máshol is, a gyûlölet szószólói ismét felemelték a hangjukat, ismét hangoskodni kezdtek. Pedig október 6 éppenhogy a szeretet, az áldozat és az önzetlenség napja. Nem a nemzeti bezárkózásé, hanem a kitárulkozásé, a kéznyújtásé, az egymás fájdalmával való mélységes azonosulásé. Nem gyôzzük elmondani minden évben, hogy ezek közül a tábornokok közül többen nem is tudtak magyarul, mégis életüket adták a mi szabadságunkért, mert tudták, hogy amíg egyik nemzet szenved, addig a másik sem lehet igazán boldog. A másik ember, vagy a másik nemzet szabadságáért küzdeni a legnagyobb emberi cselekedet, ezekért meghalni a legméltóbb halál, bár a vértanúk pusztulását nem méltatni kell, hanem elsiratni.

Másfélszáz esztendô után is hasonló gondok tornyosulnak Európa elôtt, hasonló problémák szülnek hasonló ellentéteket a térségben is, a koszovói népirtás cseppet sem kevésbé primitív, cseppet sem kevésbé szörnyûséges, mint a magyar szabadságharc vérbefojtása.

Mintha semmit sem tanult volna a történelembôl a világ.

Éppen ezért, amikor úgy tûnik, hogy mégis léptünk egymás felé egyet, nagyon meg kell becsülni azt a lépést, nagyon is méltányolni kell azt a kéznyújtást. Most éppen egy ilyen kéznyújtásnak lehetünk tanúi, hiszen a két kormány közti egyezség értelmében kényszerû álmából felébred egy szobor, és elkezdôdik egy román-magyar megbékélési emlékpark megvalósítása. Azt jelenti-e ez, hogy máris mindenben megbékéltünk, máris minden rendben van? Nem, arra még valószínûleg sokat kell várni. Ennek az emlékparknak a létrehozása sem ígérkezik könnyûnek, ez máris megjósolható, de valami mégis elkezdôdött.

Ma sokat beszélünk a bátorságról. Gondoljunk hát akkor arra is, hogy bátorság kell a kéznyújtáshoz is nagyon sokszor, bátorság kell ahhoz, hogy felismerjük: a megbékélést nem holnap és holnapután kell elkezdeni, nem a távoli jövôben, amikor már mindenben egyetértünk, hanem ma, amikor még számos nehéz, nyomasztó probléma választ el minket. A megbékélést ma kell elkezdeni, tudatában annak is, hogy egyelôre, úgy tetszik, a románok igazsága sokszor nem azonos a magyarok igazságával. Bátorság és bölcsesség kell ahhoz, hogy mégis lépjünk egyet egymás felé. Lépés és visszalépés ebben a térségben sokszor követi egymást, hirtelen bátorságra gyakran jön hirtelen gyávaság, de mégis hinni szeretném, hogy felelôs politikusainkban lesz annyi bátorság, hogy az izgatóknak, az uszítóknak, az egymás felé vezetô utat aláaknázóknak megálljt parancsoljanak. Innen, a tizenhárom vértanú tábornok emlékmûvétôl arra figyelmeztetném az ország felelôs vezetôit, hogy aki vezetésre vállalkozott, az ne csak a járt utat keresse, az vagy vállalja az úttörés nehézségeit, vagy nem való vezetônek.

A megbékélés nem azt jelenti, hogy mostantól fogva mindenben egyet fogunk érteni.

A megbékélés azt jelenti, hogy természetesnek tekintjük, ha a másik más nyelven beszél, és más dolgokat tart fontosnak.

A megbékélés nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra szenvedélyesen szeretni kezdjük egymás történelmét, különösen, ha ebben a történelemben sokszor kerültünk szembe egymással.

A megbékélés azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk amit a másik nemzet szeret, és elfogadjuk, hogy kinek-kinek megvannak a saját szobrai és a saját hôsei, és ezt teljesen természetesnek tekintjük.

A román-magyar emlékparkban biztosan lesznek a két nép által másképpen értelmezett, másképpen szemlélt történelmi személyiségekrôl is szobrok. Általában sok mindent másképpen fogunk látni a jövôben is. A kérdés az, hogy elismerjük-e, sôt, megadjuk-e a jogot egymásnak ehhez a másként látáshoz, ehhez a különbözô szemlélethez.

Ha ezt a jogot magadjuk egymásnak, és elsôsorban, ha a többség megadja ezt a jogot a kisebbségnek, akkor valóban reménykedhetünk a megbékélésben, a szabadságban, az egyenlôségben és testvériségben.

A magyar történelem egy-egy darabjának helye van itt Aradon, és ugyanúgy helye van a román történelem egy-egy darabjának is. Végre el kell jutnunk oda, hogy ez a két történelem elférjen egymás mellett, mert csak így lehet közös múltat és közös jövôt elképzelni.

Ideje, hogy a magyar szabadságharc mártír tábornokainak szelleme megnyugodjék.

Ideje, hogy példájuk hatni tudjon, és hogy áldozatuk ne maradjon hiábavaló.

Rajtunk múlik, hogy így legyen!

 

Arad, 1999. október 6.

 

Markó Béla

 

2. Garda Dezsô Hargita megyei RMDSZ-képviselô napirend elôtti felszólalása az aradi 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulója alkalmából

***      Október 5-én, kedden, a Képviselôházban az aradi 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulójáról az RMDSZ-frakció nevében dr. Garda Dezsô emlékezett meg, aki miután bemutatta a magyar forradalom és szabadságharc másfél esztendôs küzdelemsorozatát, tiltakozott a sajtó és az ellenzéki pártok képviselôinek történelemhamisítása, fôleg pedig a 13 tábornok emlékének a befeketítése ellen. Kifejtette, hogy a román-magyar megbékélés feltételezi múltunk gyûlölködésmentes, indulatmentes, hiteles és pontos ismeretét.

 

3. Ráduly Róbert felszólalása a kis és közepes vállalatokkal kapcsolatos egyszerû indítvány képviselôházi vitájában

***      Október 5-i, keddi ülésén a Képviselôház elvetette a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDRP  egyszerû indítványát a kis és közepes vállalatokra vonatkozóan. A vitában az RMDSZ nevében Ráduly Róbert Kálmán frakcióalelnök szólalt fel, aki méltatta az RMDSZ kezdeményezésére is létrejött törvényes és intézményes keretet a kis és közepes vállalatok fejlesztésére, majd a frakció támogatásáról biztosította a kormányt ennek az igen fontos nemzetgazdasági szektornak a fejlesztését célzó politikája valóra váltásában. Végezetül bejelentette, hogy az RMDSZ képviselôházi frakciója az ellenzéki egyszerû indítvány ellen szavaz.