Az Erdélyi Múzeum-Egyesület a felsôoktatásról

*** Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1999. november 20-i bôvített választmányi ülése megvitatta a romániai magyar felsôoktatás jelenlegi helyzetét, és meghatározta saját álláspontját azokban a kérdésekben, amelyek a további fejlesztés esélyeire és lehetôségeire vonatkoznak.

Az EME fontos szerepet töltött be a kolozsvári tudományegyetem 1872-es megalapításában és további fejlesztésében. Az egyesület megszüntetése után is, volt tagjai révén, az erdélyi magyar tudományosságnak és szellemiségnek hûséges ápolója maradt. E történelmi jogcíme és szakmai illetékessége folytán 1990-es újjászületése óta továbbra is fontos feladatának tekinti a legmagasabb szintû anyanyelvû szakképzést és tudománymûvelést, amelynek legfôbb feltétele az önálló egyetem.

Ebben a szellemben az EME következetesen fenntartja és támogatja a nemzeti közösségnek a Kolozsvár központú, önálló, állami magyar egyetemhez való jogát és igényét. Ennek az igénynek a jogosságát Románia legújabb nemzetközi kötelezettségvállalásai is megerôsítik. Magát az egyetemépítést is feltétlenül el kell kezdeni olyan háttérintézményekkel (pl. kollégiumokkal), amelyek mind a jelenlegi helyzetben, mind a majdani önálló egyetem keretében fontos funkciót tölthetnek be.
Addig is a magyar nyelvû felsôoktatás kiépítésében alapvetô fontosságúnak tekintjük a jelenlegi intézményes keretek megerôsítését és bôvítését, szakmai színvonalának emelését mind a kolozsvári egyetemen, mind a marosvásárhelyi orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemen és a színmûvészeti fôiskolán. Ennek fontos feltétele viszont az egyetemek és fôiskolák belsô intézményeinek kari szintû önállósodása, az oktatói státusok elkülönítése, az utánpótlás biztosítása. Ez tenné lehetôvé a tudományos minôsítésnek és az oktatói fokozatok elnyerésének a nemzetközi normákhoz és a közösségi követelményekhez igazodó igényes belsô szabályozását.
A magyar nyelvû oktatás kereteit és feltételeit minden olyan intézményben javítani kell, ahol magyar nyelvû egyetemi oktatók és hallgatók vannak (pl. a mûegyetemeken, a mûvészeti fôiskolákon, a mezôgazdasági és állatorvosi fôiskolákon). Feltétlenül végig kell gondolni a központoktól távolabbi régiók (a Székelyföld, a Partium) felsôoktatási igényeinek és feltételeinek szakmai hátterét.
Az a véleményünk, hogy a felsôoktatást illetô oktatáspolitikai döntésekben az eddigieknél nyomatékosabban kell tekintettel lenni a szakmabeliek véleményére. Minden új kezdeményezésnek, fôiskola vagy egyetem alapításának csak akkor lehet esélye, ha szakmailag megfelelôen elôkészítik.

Egyesületünk hagyományai és alapszabálya köteleznek bennünket arra, hogy elidegenített gyûjteményeinket ugyan nélkülözve, de az általunk megteremtett és megteremtendô intézményes keretek között folytassuk a szakemberképzéssel egybekötött kutatómunkát. Ennek érdekében a jövôben további tudományos mûhelyeket kívánunk kialakítani, a maiaknál többet, jobban felszereltet, jobban ellátottat. Ezek – közvetlen kutatási céljaik elérése mellett – egész Erdélyre kihatóan hozzájárulhatnak a tudományos gondolkodás és a tudományos élet normalizálásához, és a felsôfokú tanintézeteknek szükséges jó szakemberek képzéséhez, neveléséhez.

Benkô Samu, Bocskay István, Bors József, Brassai Zoltán, Dávid Gyula, Eckstein-Kovács Ottó, Feszt György, Gáll Ernô, Imreh István, Jenei Dezsô, Jodál Endre, Kékedy László, Kiss András, Müller Ádám, Nagy-Tóth Ferenc, Nagy Zoltán, Pálfalvi Attila, Péntek János, Péter Mihály, Tonk Sándor, Uray Zoltán, Vodnár János