*** Mint már jeleztük, 1999. május 8-án, szombaton, Markó Béla szövetségi elnök Budapesten részt vett és üdvözlő beszédet mondott a FIDESZ-MPP XI. Kongresszusán. Alább közöljük az RMDSZ elnökének beszédét:
Tisztelt Kongresszus!
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében tisztelettel köszöntöm a FIDESZ- Magyar Polgári Párt XI. Kongresszusát. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyúttal az általunk képviselt egész romániai magyarság őszinte üdvözletét is tolmácsolom annak a pártnak, amely ezelőtt egy esztendővel nem csupán Magyarország sorsáért vállalt közvetlen felelősséget, hanem közvetve az egész magyar nemzetért, azokért a magyar közösségekért, amelyek egymástól elszakítva is egymáshoz tartoznak, mert ugyanannak a nemzetnek a részei vagyunk mindannyian.
Önök most számvetést készítenek erről az egy esztendei kormányzásról, és azt gondolom, nekünk is véleményt kell mondanunk ennek az időszaknak a magyar-magyar kapcsolatairól. Van mit mondanunk, hiszen nemrég egy alapvetően fontos, új intézménnyel egészült ki ez a kapcsolatrendszer, a Magyar Állandó Értekezlettel, amelyet utóbb országgyőlési határozat is megerősített. Úgy vélem, fontos előrelépés ez annak érdekében, hogy a kárpát-medencei magyar közösségeket ne csak az együttérzés, hanem az együttgondolkodás, sőt, az együtt-cselekvés is összekösse a mindennapokban.
Szükségünk lesz az elkövetkezőkben erre az együttgondolkodásra és együtt-cselekvésre, hiszen meg kell találnunk azokat a megoldásokat, amelyek Európának ebben a még mindig földrengéses részében nem eltávolítanak minket egymástól, hanem minél szorosabban egymáshoz kapcsolnak.
Úgy érezzük, erre a jövőben van esély, és ezt az esélyt ki kell használnunk.
Örömmel gratulálunk Önöknek, örömmel gratulálunk egész Magyarországnak ahhoz, hogy a NATO teljes jogú tagjaként immár visszafordíthatatlanul halad egy olyan úton, amelyen mindannyian szeretnénk végigmenni. Higgyék el, nekünk is nagy öröm, hogy egy baljós évszázad elteltével, végre szerencsés csillagzat alatt lép tovább Magyarország.
Nekünk is nagy szükségünk van egy erős, politikailag és gazdaságilag biztonságos Magyarországra, amely stabilizáló tényező lehet az elkövetkezőkben ebben a régióban.
Nagy szükségünk lenne arra is, hogy saját országunk integrációját bizonyosnak mondhassuk, de ez ma még nem így van. Romániában még éles az alternatíva: kelet vagy nyugat? Számunkra drámai lenne, ha Romániával együtt keletre sodródnánk, drámai lenne, ha az erdélyi magyarok Önöktől ismét távolabb kerülnének. Mi közeledni akarunk Önökhöz, közelíteni akarnánk egész Romániát, ahol most mi magunk is részt veszünk a kormányzásban, de közelíteni kívánjuk különösen a magyar közösséget, amelyet sem vízumkényszernek, sem más megkötésnek nem szabad elválasztania saját nemzetétől. Éppen ellenkezőleg: azon kell lennünk, hogy Magyarországon ne legyen idegen a más országbéli magyar.
A szomszédos Jugoszláviában ma háború van. Nagy aggodalommal figyeljük a vajdasági magyarság helyzetét, és együttérzünk velük. Ugyanakkor azt mondjuk: Koszovóért közbe kellett lépni. Fontos, nagyon fontos, hogy végre a nemzetközi közösség nem tartja belügynek, és nem tőri az etnikai elnyomást, az etnikai tisztogatást, a véres etnikai leszámolást.
Bízunk abban, hogy végre tényleg fordulat következik be ezen a téren is. Bízunk abban, hogy az új évezredet úgy kezdi a nyugati világ, hogy felismeri: Kelet-Közép-Európa és a Balkán etnikai-nemzeti-kisebbségi problémáit meg kell oldani. Mélyrehatóan és egyértelmően. Nem halogatva, nem habozva, nem toldozva-foldozva, mint eddig. Nem a tőzoltás, hanem a megelőzés szándékával.
Ez nekünk létkérdésünk.
De meggyőződésem szerint érdeke ez a többségnek is, amellyel együtt élünk, és érdeke a térség minden országának.
A FIDESZ egy sorsfordító korszakban vállalta a kormányzás felelősségét, és úgy gondolom, hogy ennek máris számos fontos eredménye van. Amit Önök tesznek, ahogyan Önök cselekszenek, az kihat a szomszédokra is, de közvetlenül kihat reánk is.
Mi továbbra is számítunk Önökre. Jó munkát kívánok a Kongresszusnak, és köszönöm, hogy meghallgattak!